Ha a mondás szerinti, az őrült és a zseni közötti vékony határvonalat kellene valakinek 3 és fél percben bemutatnom, akkor az Empire of the Sun valamelyik klipjét pakolnám be, hanggal, és elégedetten hátradőlnék.

A fiúk 2000 körül találkoztak először, majd évekig nem csináltak együtt semmit. Egyszer aztán elkezdtek dalokat küldözgeti egymásnak, majd megállapodtak, hogy közösen, Empire of the Sun néven publikálják a dolgot, aminek állítólag semmi köze a hasonló című könyvhöz és Spielberg filmhez. Dalaikat már a lemez megjelenése előtt, kidobott singleként is imádták a marketingszakemberek: a Vodafonetól a Castro nevű divatcégig sokan használták reklámkampányaikban háttérzeneként, ezzel futtatva a csapatot.

2008-ban aztán az album is a polcokra került, sikert sikerre halmozva, amit meg is tudok érteni. A "Walking on a dream" vagy a "We are the people" olyan hiánypótló szintipop, amit sokan szerettek 20 éve, vagy csak gyerekként a tudat mélyére vésték a szülők azzal, hogy otthon folyamatosan ABBA-Duran Duran, vagy Spandau Ballet szólt :) Egyébként erre a tudatalatti hiányra - és arra, hogy a mai 20 éveseknek ez tök ismeretlen - épít stílushű módon a Hurts nevű csapat, stílusmentesen pedig Lady Gaga.

A napbirodalmi srácok azonban ezt olyan lazasággal, könnyedséggel, és fájdalommentesen teszik, ami a régi szép idők hangulatát tökéletesen adja vissza. Néha kedvem lenne Borussia Mönchengladbach jellegű lóhajat növeszteni, egy ritkított Scotland Yard bajusszal tarkítva, mint Adam Morrison, és Éva Vermuttal a kezemben táncolni valahol, ahol ezt nem értik.

A jövőről csak annyit, hogy az egyik tag fél évre eltűnt, a másik meg a héten megjelenő Beyonce albumra, meg Jay-Z albumra ír dalokat, azaz valszeg maradnak egyalbumos lúzerek..de az milyen album volt!..